Házasság hete szegedi fákláy felvonulás

"műanyag pohár, papír tálca, reklám táska, nem javítható alkatrészek, panelekben szerelhető tank és repülő!"
mind, mind a eldobható világ kellékei.
Nem természetes, hogy ebbe a világba a férj vagy feleség is ilyen termék.
Használat előtt felrázandó, és használat után eldobható.

Pali és Zsuzsi megindító szavaiban pont ez a személyes vallomás fogott meg.
"Köszönöm Palinak, hogy őszülő tincseim és ráncosodó bőröm ellenére,
ne vagyok lecserélhető, nem vagyok eldobható! Hogy minden egyes ránc őszülő hajtincs azon napok nehézségeire emlékeztet amit együtt éltünk át."
Kívánom kedves olvasó, hogy erősödj meg Te is ebben a hitben. Hogy gyöngeségeid, szorongásod minden hibád és bűnöd ellenére - igazából nem vagy lecserélhető, ha Te is ezzel a nyíltsággal előzékenységgel nézel "öregecskedő" párod szemébe, irgalmát elfogadva és szíved melegségét viszont adva, irgalommal a botlásokra, gyöngeségekre, a rajtad keresztül szülőknek, nagyszülőknek szánt mondatokra, értetlenkedésre, mozdulatra....

Szóval BOLDOG HÁZASSÁGOT!

A szobornál ("magyar szent család") fiatalok mondták el elképzelésüket a házasságról. Szép volt, hogy többen hangsúlyozták, milyen biztonságot ad nekik, hogy a szüleik szeretik egymást és, hogy együtt nevelték fel őt és a testvéreit. Ezek után még néhány dalt énekeltek a Mester tanodások és együtt elénekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt. (csak zenészeknek írom: 3/4-ben! azaz páratlan lüktetésben énekeltük, ami számomra külön kuriózum volt). Zárásként pedig még volt egy aranyos momentum: ahogy Szilveszterkor mindenki, kicsi, nagy, Boldog Új Évet kíván egymásnak, most mindenki odafordult a közelében állókhoz és Boldog Házasságot! kívánt egymásnak. Nagyon jó volt ennyi ember között lenni, akiknek ugyanolyan fontos a család, a házasság értéke. Jó volt együtt imádkozni és feltöltődni az értékes gondolatokkal, ezzel felvérteződni a mindennapok támadásai ellen. Jó volt "jellé válni", képviselni valamit, ami érték és amit annyira lejárattak már ebben a világban.

Csak szép legyen... egy film ami a dobozból is HAT!

A mondatot ma éjszaka a HHV farsangi bálján, éjfélkörül már kicsit darvadozva mesélte egy kedves barátom. Egy filmből idézett, amin sokat dolgozott és még mindig nem készült el.
A film a sérült gyermekek korai fejlesztését és annak sokszínű és sokszor ellentmondásos szakmai világát igyekezne bemutatni egy családon keresztül. Az első riportban mondja ezt az édesanya gyermekére gondolva: mert én tudom szeretne ha csúnya is, de a többi embernek könnyebb ha szebb.. Hála és dicsőség, mert ez az édesanya ma úgy gondolja, hogy fiacskája szép!

Itt egy film sok év óta még mindig dobozban, talán már készen is, mégis az ismeretlenségben.
Az édesanya erőn felül küzdött, hogy sortársaik számára oktató és szemlélet formáló segítség legyen ez a film. Ne kelljen mindenkinek újra és újra a semmiből indulni találni valami fogódzót, segítséget.
Évegik küzdött, hogy legyen pénz, hogy a filmben minden szakmai oldal jelen legyen, hogy ne kelljen letagdani se itt, se ott hogy milyen kezelésekre, fejlesztésekre járnak. Nem kis munkával a legvérmesebb "ellenségeket" is megnyerte, mindenki vállalta végül a szereplést, akkor is ha a másik is benne van a filmben.
Sikerül. Mégis a film nincs sehol....

Jó tudatosítani: már így is sok történt a film kapcsán! Nem kell rettegni a gyermekükért mindnet megtenni akaró szülőnek, hogy titkolva hordják különböző terápiákra gyermeküket, hogy nyiltabban lehet vállalni, ha nem csak egy irányzat, elképzelés segítségét fogadják el, ha fejlődésért szakmailag ellenlábasoktól is egyformán kérnek segítséget...

Köszönet érte. KÖSZÖNET, mert nagyon hiányzik ez a közdelem és kiállás másokért.